Erről jó néhány cikk fent van az interneten, bár a legtöbb
ugyanazt ismétli, némelyik túl felületes, némelyik pontatlan, összecsapott.
Találtam viszont egy nagyon jót köztük, amelyben szerintem remekül
összefoglalnak minden tudnivalót, ezért most ezt fogom ide bemásolni.
Borderline
személyiségzavar
|
Szerző:
Dr. Draveczki-Ury Ádám 2013. október 17.
A borderline személyiségzavarról igen sokat lehet
manapság hallani, ám a legtöbben teljesen hibásan használják a fogalmakat,
így a köztudatban ez a betegség összemosódik a skizofréniával, a
depresszióval és még több mentális betegséggel. Dr. Unoka Zsolt
pszichiáter, pszichoterapeuta válaszolt kérdéseinkre.
|
Mit jelent a borderline személyiségzavar, és miként
lehet elhatárolni azoktól a betegségektől, amelyekkel gyakran összemossák a
közbeszédben, így például a depresszió különböző formáitól vagy a
skizofréniától?
Először is a személyiségzavar fogalmát javaslom
tisztázni. Ez a kezdeti definíció szerint azt jelenti, hogy bizonyos
életkortól, általában a felnőttkortól kezdődően, az egész életen átívelve
olyan jellemző személyiségvonásai vannak valakinek, amelyek akadályozzák őt
mind az intim élet kielégítő vitelében, mind a tágabb értelemben vett társas
életben való együttműködésekben: a munkában, az önkiteljesedésben. Tehát a
személyiségzavarban szenvedőknek ezeken a területeken tartósan, egész
életében problémái vannak, méghozzá olyan mértékben, amely vagy nekik, vagy
nekik és környezetüknek, vagy csak a környezetüknek súlyos szenvedést okoz. A
borderline személyiségzavar az egyik legtöbbet kutatott és egyik legismertebb
betegség ezek közül, ugyanakkor a kutatások szerint nem felnőttkorban
kezdődik. Sok betegről kiderül, hogy ilyen-olyan tünetei már gyermekkorában
is voltak. Még egy fontos tényező, hogy jelenlegi ismereteink szerint úgy
tűnik: a tünetek együttállása nem élethosszig tart, hanem különleges,
specifikus kezelés nélkül is sok eltűnik közülük, jelentős tünetcsökkenés és
-eltűnés tapasztalható a betegek egy részénél. Emellett bizonyos
diagnosztikai vizsgálatok szerint a borderline-t többek között az
különbözteti meg a többi mentális zavartól, hogy nem fázisokban zajlik. A
depresszió, a bipoláris zavarok esetén létezik egy bizonyos belső tengely,
amelynek mentén változik a beteg állapota, a borderline-nál mindez nem
jellemző. Ez azt jelenti, hogy a borderline-os betegek helyzete a mai
kutatások szerint nem reménytelen, hatékony, célzott pszichoterápiai kezelés
mellett pedig egyébként is jelentősen javítható az életminőségük.
Mik ezek a bizonyos tünetek, amelyeket említett?
Két nagy tünetcsoportról beszélünk, amelyek már a
gyermekkortól kezdve megjelenhetnek. A beteg az egyik oldalról internalizáló
tüneteket produkál: ez befelé fordulást, szorongást, lehangoltságot,
önértékelési problémákat jelent, a másik oldalon pedig ott egy externalizáló
tünetcsoport, amely ebben az esetben robbanékony, impulzív természettel,
felelőtlen magatartásformákkal párosul. E két csoport keveredik már fiatalon
is. Sok betegnek már gyermekkora óta vannak szorongásos tünetei,
indulatvezérelt, felelőtlen magatartásbeli megnyilvánulásai, illetve ezek
kombinációja is jellemző. Ezek a tünetek akár drámaian súlyosak is lehetnek.
A konkrét tüneteket persze több módon is lehet csoportosítani. Az egyik
legjellemzőbb, legmeghatározóbb közülük a kapcsolati téren jelentkező
problémák csoportja: nem bíznak a másikban, állandóan attól félnek, hogy a
partner „átveri”, elhagyja őket, és rettegnek ettől az elhagyatástól. Ehhez
egy érzelemszabályozási zavar is társul, amely miatt igen szélsőségesen
ingadoznak a másik csodálata és gyűlölete között. Mondanom sem kell: mindez
nagyon gyakori konfliktusokhoz vezet az emberi kapcsolatokban, amely
természetesen sokkal erőteljesebb a beteghez igazán közel állók, tehát a
szülő, a testvér, a szerelmi partner, a nagyon közeli barát vonatkozásában,
„semlegesebb” emberekkel, például munkatársakkal szemben pedig teljesen a
háttérbe szorulhat. A borderline-os betegeket emellett erős indulatkezelési
problémák jellemzik erős indulatokkal: gyakori indokolatlan dühkitöréseket
produkálnak, amelyek egyrészt irányulhatnak másokra, tárgyakra, sőt, sokszor
saját maguk ellen is.
Ez azt jelenti, hogy kárt tesznek magukban?
Akár azt is jelentheti, igen. A borderline-os
betegek esetében nagyon komoly probléma a szuicid késztetések megjelenése: az
e betegségben szenvedők körében számít a leggyakoribbnak az öngyilkossági
kísérletek száma és a halállal végződő öngyilkossági kísérletek száma is az
összes mentális zavar közül. Ezek a kísérletek legtöbb esetben valamilyen
kapcsolati nehézség után vagy közben, ezek hatására következnek be. Vagyis ez
egy elég veszélyes betegség. De egyébként nem feltétlenül kell egyből a
legrosszabbra gondolni, mert egyéb, önmaguk ellen irányuló viselkedésformát
is tanúsíthatnak a betegek. Ez bizonyos önsértő magatartásokat jelent: a
funkció itt nem a halál, hanem bizonyos érzelemszabályozó szerepük van e
megnyilvánulásoknak. Ez jellemzően a bőr vagdosását jelenti pengével,
üvegszilánkkal, netán megégetik magukat, beleszúrnak tűvel a testükbe.
Mit ért az alatt, hogy ezeknek a cselekedeteknek
érzelemszabályozó funkciójuk van?
A hasonló magatartások egyik funkciója, hogy a
betegek az erős érzelmi fájdalmat, amelyet nem tudnak saját maguk kellőképpen
szabályozni, az általuk jobban irányítható testi fájdalomba fordítsák át.
Máskor önbüntetésről beszélhetünk. Megint más esetben pedig az úgynevezett
disszociatív, derealizációs állapot megszüntetését célozza az önsértés. Ez
egy olyan állapot, amikor a beteg kiüresedést érez: olyan nekik ilyenkor,
mintha nem is léteznének, nem lennének jelen a testükben. A fájdalomokozás
megszünteti ezt az állapotot. Vagyis általánosságban is elmondható, hogy
bizonyos cselekedeteknek érzelemszabályozó szerepe van a borderline-os
betegek esetében, és e magatartások között más, nem biztonságos formák is
jellemzők. Ilyen például a különböző érzelmi állapotokat befolyásoló szerek,
a nyugtatók, a drogok, az alkohol használata. Emellett a borderline-szindróma
nagyon sokszor evészavarral jár együtt: falásrohamokkal és az azt követő
önhánytatásokkal, szintén érzelemszabályozó zavarként. A betegek ugyanígy
gyakran nem biztonságos szexuális kapcsolatokba keverednek, netán felelőtlen
költekezésbe bonyolódnak önjutalmazási céllal. Összességében az indulat
hatása alatt sokszor cselekszenek meggondolatlanul, felelőtlenül. Ez egy
átfogó problémakör. A betegek egy részénél – sokaknál – az identitás
éretlensége, zavara szexuális értelemben vett csapongásban nyilvánul meg,
akár a partnerek nemét illetően is. A rossz stressztűrő képesség miatt a
munkában is gondjaik támadhatnak, mert hiányzik a hosszú távú cél, amely egy
identitáshoz tartozik: nincs meg bennük, hogy ez és ez akarok lenni, és ennek
elérése érdekében még a nehézségek ellenére is megcsinálok valamit.
Abbahagynak dolgokat, nem fejeznek be semmit, ami a karrierépítés, egy adott
szakma elsajátítása szempontjából komoly gondokat eredményezhet.
Mi okozza ezt a betegséget? Genetikai meghatározottság,
környezeti tényezők, vagy ezek együttesen?
A környezeti tényezőkről azt lehet tudni, hogy a
borderline-os betegeknél a korai fejlődési szakaszban nagyon nagy számban
található szexuális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás az élettörténetben, ez
körülbelül az érintettek 80-100 százaléknál figyelhető meg. Ugyanakkor ez a
bántalmazó háttér önmagában nem magyarázza a jelenséget, mert nagyon sok más,
nem borderline-os embert is bántalmaztak. Vagyis ezek a traumák fontos
szerepet játszanak elsősorban a kapcsolati problémák és az önsértő magatartás
hátterében, de valószínűleg egy veleszületett vonásról is beszélhetünk a
fokozhott impulzivitás, az agresszióra való hajlam, a nagyon magas fokú
szorongásra való hajlam tekintetében. A genetikai meghatározottságról ma még
mindenesetre ezzel együtt is keveset tudunk.
Mit tehetnek a hozzátartozók? Egyáltalán honnan
lehet megállapítani, hogy mikor kóros valakinél az impulzivitás, a szorongás,
ami azért sok emberre jellemző?
Fontos tény a hozzátartozók szempontjából, hogy borderline
személyiségzavarban szenvedő emberek partnerének, gyerekének, szülőjének
lenni nagyon sok szenvedést okozó állapot, hiszen rengeteg olyan vita és
heves, indulatos veszekedés jellemzi a hétköznapokat apró dolgokon, amelyek
igencsak megviselik a partnert. Ha tudjuk, hogy borderline-os rokonunk van,
érdemes a családdal együtt részt venni egy megbeszélésen vagy
megbeszélés-sorozaton ehhez értő szakemberekkel, mert jól ki lehet alakítani
egy közös stratégiát azt illetően, miként reagáljunk a naponta fellépő
dührohamokra, indokolatlan vádaskodásokra. A hozzátartozóknak ugyanis
különbséget kell tudniuk tenni azt illetően, valódi konfliktushelyzetről
van-e szó, amit tisztázni kell, vagy pedig a beteg veszekedéssel reagál egy
adott pillanatban benne dúló érzelmi viharra. Amennyiben a kérdés arra
vonatkozik, mikor kezdjünk el gyanakodni, illetve mikor forduljunk
szakemberhez, ez homályos terület, és mindenképpen függ az egyéni esettől is.
A legtöbb ember élete bizonyos nehéz helyzeteiben, szakaszaiban csinál
ilyen-olyan dolgokat: berúg bánatában, beszed ezt-azt, meggondolatlan
viszonyokba bonyolódik, és így tovább. Az önvagdosás, az önsértő,
önveszélyeztető magatartások azonban annyira már nem gyakoriak. Mi azt
mondjuk: onnantól beszélünk személyiségzavarról, amennyiben a problémák
zavarják a hétköznapi funkcionálást.
Említette a tünetmúlást. Ez azt jelenti, hogy a
betegek egy része magától meggyógyul?
A statisztikai eredmények alapján sok embernél sok
tünet elmúlik idővel, de ez nem jelenti azt, hogy az illető onnantól fogva
boldog ember lesz. És ahogy említettem, amennyiben nem kapnak megfelelő
kezelést, elég sokan belehalnak a betegségbe, vagyis nem érdemes arra várni,
hogy a problémák majd maguktól elmúlnak. Tény, hogy az évek múltával sokan
jelentősen javulnak, de semmit sem tudunk arról, hogy ki fogja „kinőni” a
betegséget, és kinek van szüksége azonnali segítségre, mert különben
drasztikus dolgok történnek vele. Mindenképpen szakemberhez kell fordulni a
problémákkal.
Miből áll a kezelés?
A hatékony pszichoterápiás kezelések stabil és fix
keretekkel rendelkező terápiás kapcsolatra épülnek, amely minden esetben
hosszú távra szól. A borderline esetében két-három éves kezelésekben
gondolkodunk, de néha tovább is szükség van fenntartó kezelésekre. A
kezelések célja többnyire az, hogy segítenek a pácienseknek megérteni, mik a
kapcsolataikban azok a jellegzetes nehézségek, amelyek befolyásolják az
érzelmi viharokat. Bizonyos terápiák kifejezetten technikákat tanítanak a
pácienseknek az érzelemszabályozásra, hogy jobban legyenek képesek kezelni a
kapcsolati problémákat, kezelni és integrálni a belső folyamataikban
megfigyelhető szélsőségességeket. Mondanom sem kell: ezek a terápiák nem csak
hosszúak, hanem bonyolultak is.
Mennyire lehet komolyan venni az olyan megnyilvánulásokat,
amikor ismert múltbéli emberekre rásütik, hogy borderline-ban szenvedtek? Ezt
azért kérdezem, mert József Attila kapcsán például rendszeresen visszatérő
fordulat, hogy neki ilyen típusú személyiségzavara lehetett.
Mindenféle mentális zavar előfordulhat különféle
sikeres és nem sikeres embereknél, és vannak pszichiáterek, akik érdeklődnek
a kultúrtörténeti dolgok iránt. Én azt figyeltem meg, hogy a többség hajlamos
„betegségspecifikusan” vizsgálni ezeket a kérdéseket: vagyis mindenki abban a
betegségben szenvedett, amelyet az adott pszichiáter éppen kutat, és ettől
függően volt bipoláris, borderline-os, netán skizofrén. Mint ebből is
sejthető, én nem tartom megbízhatónak ezeket a kijelentéseket, hiszen
egyfelől sosem vizsgáltam József Attilát, másrészt amikor ő élt, még nem is
létezett a borderline-személyiségzavar fogalma. Az pedig pszichiáterként sem
lenne etikus, ha bárkiről is diagnózist mondanék. Azt ugyanakkor tudjuk, hogy
bizonyos zavarok esetében a heves és nagyon intenzíven átélt érzelmek roppant
erőteljesen hatnak a betegek tehetségére a művészeti ágakban. A kérdés
ilyenkor mindig az, hogy hová futja ki magát a dolog: a betegség kis
mértékben stimulálhatja, nagy mértékben pedig szétverheti e tehetséget,
hiszen az az író, festő, zenész idővel nyilván a perifériára szorul majd, aki
semmit sem fejez be, és közben mindenkivel összeveszik.
/forrás: http://www.mypin.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése