Lezuhantam

Nem írtam néhány napja, mert nagyon rossz állapotban voltam. Mostanra sikerült annyira összeszednem magam, hogy egyáltalán bekapcsoljam a laptopot.

Kedden átestem egy összeomláson. Ének órára mentem. Az elején semmi különöset nem észleltem, útközben lettem rosszul. Mit takar itt az, hogy "rosszul"? Már magam sem tudom. Valami nem stimmelt a fejemben. A metrón ültem, amikor beállt a fejgörcs, jöttek a félelmek...NE FÉLJEK, tudom, de basszus, a félelem jön, beburkol, uralja mindenemet, és lebénít. A közérzetem is fokozatosan rosszabbodott, és irritáltak az emberek. A buszon mellém ült egy bácsi, akitől egyenesen féltem. Amikor leszálltam, már csak az utolsó erőmmel vonszoltam magam, és alig értem oda a tanárnőmhöz, kitört belőlem a sírógörcs. Órákon át csak zokogtam összeszorított szemekkel, nem bírtam senkire nézni, nem bírtam beszélni, nem tudtam semmiről. Végül ők hoztak haza. Anyu ágyba dugott, én még mindig sírtam. A külvilágról nem akartam tudni. Úgy éreztem, most az lenne a legjobb, ha eltűnnék, és elő sem jönnék napokig, vagy hetekig, vagy soha többé.
Nehéz erről írnom, mert még most sem érzem magam a legjobban. Változó. Mellettem volt egy füzet, abba írogattam, amikor magamon kívül voltam.

"Felöltöztem szép ruhába.
Adtam magamra.
Új póló, rövid szoknya.
Kiegészítők.
Amikor elindultam, erős voltam.
Aztán az egész összeomlott.

Híztam is. Mozognom kéne. Alig eszem.
Nem szerencsés, hogy itt heverek.
De itt heverek.
Hátha sikerül eltűnni az ágyban.
Keresnek. Nem tudják, hogy baj van.
El kellene bújnom, hátha megtalálnak.
Vagy feladják, és elfelejtenek.

Utálom a zajt. Utálom a fényt.
Nagyon félek.

Aludni akarok. Még a rémálmokat se bánom. Csak hadd aludjak, hadd ne legyek itt..."

Tegnap meglátogatott a párom, az jót tett. Hozott nekem rózsát is. :) Itt volt velem néhány órát, nagyon jólesett.
Ma már jobb állapotban ébredtem, de folyton álmosnak éreztem magam, és a délután folyamán a hangulatom is ingadozott. Semmibe sem tudtam belekezdeni. Ha valami pozitív dologra próbáltam gondolni, azonnal jöttek velük a negatív gondolatok.
De majd jobb lesz. Jobbnak kell lennie.

Csak ne gyűlölném magam ilyen mérhetetlenül...