Jó ideje nem írtam, ennek az az oka, hogy nekem is befigyelt egy nyaralás. Görögországba hívott meg egy ottani barátnőm, akivel hat éve tartjuk a kapcsolatot, de még sosem találkoztunk személyesen. Sajnos nem mondanám, hogy száz százalékosan jó volt. Az első napokban borzasztó honvágyam volt, és magányosnak éreztem magam. A leányzó nem tudott elég figyelmet fordítani rám, mert a barátja is végig ott volt, és jóval több görög mondatot hallottam, mint angolt. A párom nem tudott elkísérni, mert egyrészt ő is nyaralt a családjával, másrészt az én jegyemre is úgy dobták össze a pénzt a lány és a barátai. Tizenegy napot töltöttem volna ott, de egy hét után hazajöttem, mert egyre gyakrabban kijöttek rajtam sírógörcsök, ráadásul le is betegedtem.
Voltak azért szép pillanatok, és örültem, hogy láthattam valamit Görögországból, de nagyon jó érzés volt hazatérni a szerelmemhez a saját kis otthonunkba, lazítani, összebújni és élvezni egymás társaságát.
Az egyik oldalon láttam egy olyan kérdést, hogy lehet-e egy borderline-depressziós lánynak párkapcsolata. Érdekes válaszok érkeztek. Sokan leszólják őket, és negatívan állnak hozzájuk, bár sajnos időnként ez jogos. Mindenesetre erről holnap fogok bővebben beszélni, mégpedig a második videómban, amit ehhez a bloghoz készítek. Holnap tehát ezzel a témával jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése