2014. november 24., hétfő

Csak egy újabb rémálom...


Miért nem tudok szépeket álmodni, réten szaladgálásról, pillangókergetésről, bárányfelhőkről? Miért kell nekem menetrendszerűen borzalmas, iszonyatos képeket látnom alvás közben?!

Az utóbbi időben megint besűrűsödtek a rémálmok, de eddig hősiesen tűrtem. A ma éjjel azonban tényleg megtette a hatását. Gyilkosság, gyilkosság, gyilkosság. Az egyikben egy körözött bűnöző szerepelt, aki megfenyegette a családomat, hogy ki fogja végezni őket. Meg is mondta, melyik éjszaka csap majd le rájuk, én pedig aznap zokogva hívogattam őket, hogy jöjjenek el hozzám. De közben kiderült, hogy a gyilkos az én lakhelyemről is tud... Aztán valahogy azt a bűnözőt sikeresen elkapták a tervezett gyilkosság napján, de mire megkönnyebbültünk volna, beleszaladtunk egy másik gyilkos karjaiba... aki elhitette a családdal, hogy jó ember, de nekem gyanús volt, és aztán rajta is kaptam, amint agyonver valakit... :'(
A következő álom egy visszatérő elemmel indult: repültem, méghozzá el a gyilkosságok helyszínéről. Miközben minden erőmet bevetettem a repülésbe, jeleneteket láttam a második gyilkos tetteiből, amelyekben rendszerint magához édesgeti az áldozatot, aztán különféle módokon végez vele. Mindegyik szépen indult, aztán átfordult ocsmányba... egy maradt meg ezek közül, amikor egy kislánnyal lovagolt, de aztán valamivel megzavarta a lovát, így a kislány egyenesen vérengző kutyák közé vágtázott, akik aztán... :'(
Utána továbbrepültem, gyakorlatilag menekültem, és gyönyörű tájakat láttam. Egy szigeten aztán leereszkedtem, de ott pedig egy párost láttam, ahol a lány szerelmesen simult a fiúhoz, ám a srác közölte vele, hogy meg kell ölnie... amint átláttam, hogy vízbe fogja fojtani a lányt, rögtön elrepültem, menekültem a látványtól, de a hangokat hallottam... a segélykérést, a könyörgést, a fiú kegyetlen hangját, a fuldokló hangokat, a vízcsobbanást...
Onnantól akármerre repültem, gyilkosságot, bántalmazást láttam, és pánikszerűen csapkodtam tovább, hogy minél messzebb kerüljek.
Olyan sokkos állapotban ébredtem, hogy a mosdóba is alig mertem kimenni.
Dél van. El kellene kezdenem a napot, de még fojtogat az a rettegés, amit alvás közben átéltem. Álom volt, álom volt, álom volt...

2014. november 17., hétfő

Jobban


Ajj, nem jó ez így, hogy lassan egy hónapja nem született bejegyzés a blogba. Pedig megfogadtam, hogy nem csak nyavalygódoboznak fogom használni ezt a helyet. Arról is be szeretnék számolni, ha jobban vagyok. Mert most jobban vagyok!

Úgy két-három hete talán, de javult az állapotom. Gyanítom, ennek a gyógyszerekhez is köze van, pontosabban ahhoz, hogy abbahagytam egy erősebb nyugtató szedését, és gyengébbre váltottam. Azóta sokkal jobb, és nagyon várom a napot, amikor már a gyengébbet is elhagyhatom. Sajnos most még kell, de nagyon jól haladok. :)
Használnak a csoportterápiák is, érdekes technikákat tanulunk, látok bennük fantáziát, és tényleg segítenek, amikor olyan a helyzet. Vannak terveim, és igyekszem kis léptekkel, de haladni az áhított irányba. Úgy érzem, minden a helyére fog kerülni.
A csoportterápiát nézve körülbelül félidőnél vagyok, és már most sokat javultam, tehát bizakodva tekintek előre. Amellett nagyon várom a karácsonyt is! Egyrészt mert a kedvenc ünnepem, másrészt idén először nem a családommal töltöm a szentestét, hanem a párommal kettesben. Ez egy nagyon új, nagyon izgalmas dolog, szívmelengető érzés belegondolni. Aztán 25-26-án az én családommal ünnepelünk, két ünnep között pedig a párom családjához utazunk Egerbe.

Jó lesz! :)