2014. december 18., csütörtök

Meg nem fogant élet



 Nehéz napokon vagyok túl. Illetve az, hogy túl vagyok, nem teljesen igaz. Még tart. Még fáj.
Írnom is nehéz róla.
Itt ülök hosszú percek óta, és próbálom megfogalmazni. Nem megy. Most megpróbálom gyorsan, tényszerűen leírni. Leírom. Csak szavak. Leírom.

Késett egy hetet a menstruációm, és olyan tüneteim voltak, amely alapján a nőgyógyásznak is az volt az első felvetése, hogy gyermeket várok.
Kerek egy hét késés után nagyon erős fájdalmakkal jött meg.
Hétfő reggel a petefészkemen egy bevérzett cisztát találtak.
Szerdáig tartott, mire elvégeztek olyan vizsgálatokat, amelyek kiderítik, van-e baba (akár méhen kívül), vagy nincs.
Csak szerdán derült ki, hogy nincs.
Szerdáig "várandós" voltam. Sosem éreztem még ennyire közel. Évek óta vágyom egy gyermekre.
De persze nem. Nincs ott semmi, nem is volt.

Nem tudok beszélni róla. Sokan meg sem értenék. Ezt inkább a nők érezhetik át. A párom, a fiúbarátok nem. Ezért igazából felesleges lenne elkezdenem belemenni a témába, leírni, mit éltem át az elmúlt napokban, milyen gyönyörű érzések voltak bennem, amikor már kezdtem hinni, hogy van baba.
Nincs. Nem is lesz még évekig.

Szenvedek a testi-lelki fájdalmakkal, erőtlen vagyok, hányinger kerülget, folyton alszom. Nem érdekelnek a közelgő ünnepek. Nem érdekel semmi.
Túl vagyok a csoportterápia második blokkján, és azt hittem, megerősödtem. Jó ideje nem utálom magam, és nincsenek zavaros gondolataim. Több félelmemmel is szembenéztem mostanában, és a terápiákon is megdicsértek.
De ez most hazavágott.
Még sosem tréfált meg ilyen undorító módon a szervezetem.



Tudom, hogy nevetséges, de gyászolom a meg sem fogant gyermekemet. El nem tudjátok képzelni, milyen az, vágyni Rá, éveken át, szembenézni azzal, hogy még nem, még nem vagyok elég erős, még várni kell, még törékeny vagyok, még a párkapcsolatom sem tart ott, még ez nem jó, még az nem jó. És most... most először éreztem azt, hogy vagyok hozzá elég erős. Szinte kézzelfogható volt. Végre itt van, eljött, mert jönni akart... de nem. Nem.

Viszlát, kis csöppség, gyönyörű álom voltál...