Nem? Mázlista.
Ezen a héten is változatlanul jelentkeztek az ilyen-olyan rémálmaim, de érdekes módon fel tudtam belőlük úgy ébredni, hogy nem viseltek meg annyira, és nem nyomták rá a bélyegüket a napomra. Ám úgy tűnik, elbíztam magam, mert ma megint Sanyival és anyukámmal álmodtam rosszat, és nagyon megviselt.
Szokásos módon Sanyi ébresztett, de ő maga is gyűrött volt, alig látott ki szegény a fejéből, és én máris közöltem, hogy vele rémálmodtam. Részvétteljesen megpuszilt, majd elment zuhanyozni. Nekem azonban ez nem volt elég; miután végzett, átslisszoltam hozzá, mellédőltem, és rázúdítottam az álmomat, minden részletével együtt. Csak mondtam és mondtam, ő még félig aludt, én pedig vártam a csodát, hogy megnyugtasson. Miután ez nem következett be, sértődötten visszavonulót fújtam, bezárkóztam a saját szobámba, és amikor Sanyi később átjött, elutasítóan viselkedtem vele. Tudtam, hogy nem szabadna, hiszen álmos még, éhgyomorra van, neki is idő kell, hogy magához térjen. De mivel éppen ő volt a lidércnyomás főszereplője, ezért képtelen voltam türelmet tanúsítani. Mindegy, tíz perc duzzogás után kisírtam magam a vállán, és megoldottuk. Csak aztán egész nap nyomott voltam. Az álom miatt is, meg amiatt is, mert utálom, ha akaratlanul is bántom őt. Sanyi nem vette magára, mire beért a munkahelyére, már el is felejtette, én meg a gép előtt ülve szidtam a fejemet. Ez van. Most már jobb.
Viszont van egy vicces kép, ami idevág. Az angolul nem tudóknak:
Csajszi egész nap duzzog, és nem áll szóba a párjával, aki nem érti, mi van, majd megkérdi:
- Haragszol rám valamiért?
- Veled álmodtam múlt éjjel - feleli a még mindig zabos leányzó.
- Mit csináltam?
- Igazán tudhatnád.
Na, valami ilyesmi... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése