Ez a hét elég gyorsan elszaladt, talán gyorsabban, mint az előző. Hivatalosan mondjuk még nincs vége, mert holnap is bemegyek, havonta egy vagy két hétvégi napot mindenkinek be kell vállalni.
Elég nehéz és megterhelő volt az elmúlt néhány nap. Összeomlottam hétfőn, szerda este és csütörtökön is. De azt hiszem, ez természetes folyamat. A sok mocsok, amit az ember az évek alatt elegyenget magában, újra felkavaródik, és ezekkel szembe kell nézni. Tudtam, mit vállalok, de nem lehet eléggé felkészülni lélekben arra, hogy nagyon nehezek az első hetek.
A társaságot viszont szeretem, és a technikák is ígéretesek.
A mai nap már könnyebben telt, csak fél 1-1-ig vagyunk bent péntekenként. Amikor sorban álltunk a gyógyszerekért, az egyik lány betett a folyosón lévő számítógépen '90-es évekbeli diszkózenéket, és arra ráztuk magunkat. Az vicces volt. :D
Jövő hét kedden jár le a próbaidőm, akkor írunk új szerződést. Nekem addigra meg kell fogalmaznom világosabban, mi az, amiben elsősorban segítségre lenne szükségem, hiszen ehhez igazítva szabják személyre a terápiát.
A beilleszkedéssel kapcsolatban sok a félelmem. A többiek kedvesek és viszonylag nyíltak hozzám, de én elég sok negatív tapasztalatot hozok-viszek magammal, ami a társasági életet illeti. Ezeket valahogy el kellene engednem. Amikor az iskolában elkapott egy roham, vagy sokat sírtam, persze, hogy kinéztek maguk közül a többiek, hiszen más voltam, mint ők, nem tudtak mit kezdeni a bennem dúló dolgokkal. Itt viszont mindenki hasonlókkal küzd, ha elsírom magam, nem fordulnak el tőlem, hanem igyekeznek vigasztalni. Meg kell nyugodnom, hogy jó helyen vagyok, és nem kell attól félnem, hogy elfordulnak tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése