Tegnap este átnéztem a régi nyakláncaimat. Tinédzserkoromból rengeteg felgyülemlett, és a legtöbbjét nem is viseltem az elmúlt években. Jól össze is voltak gabalyodva, nem kis munkámba került egyenként kibogozni őket. Néhány a kukában landolt, mert már nagyon lepusztult állapotban voltak. Aztán kiválogattam azokat, amiket én már biztosan nem fogok hordani, mert vagy túl kicsik nekem, vagy már nem az én stílusom. Össze is gyűlt kb. 10 darab, de nem volt szívem kidobni őket, mert még egész jó állapotban voltak. Nálam azonban csak tovább kallódtak volna, így arra jutottam, hogy beviszem őket a Thalassába, hátha esetleg valakinek tetszene közülük egy.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz. Mindegyik gazdára talált. Azokat a hálás arcokat, azt a boldog, gyermeki lelkesedést nem felejtem el. Úgy örültek azoknak a nyakláncoknak, különösen, hogy csak úgy ajándékba elvehették, majdhogynem imába foglalták a nevemet. :) Nagyon drágák voltak, és ez engem is feltöltött. Főleg, amikor nap végén körbenéztem, és több emberen is felfedeztem, hogy az én régi nyakláncaimat viselik. :)
Holnap vagy holnapután igyekszem írni egy óvatos beszámolót a hétről, de ezt muszáj volt külön bejegyzésben megemlítenem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése