Kitartani

Továbbra is vegetálok, és tartósan rosszul vagyok. Nehezen építem újjá önmagam. Most igazából ki kell töltenem az űrt, és az újfent rám szakadt szabadidőt. Tegnap itt voltak a barátaim, de nagyon nehezen tartottam magam, fáradt voltam és kimerült. Holnap találkozom egy általános iskolai tanárnőmmel, akit már régen láttam, de neten keresztül folyamatosan követi az életem alakulását. Amellett saját szórakoztatásra dolgozom egy oldalon, ahol az eddig megkezdett regényeimet, karaktereimet szedem össze. Apránként pakolok hozzá dolgokat, most ez jólesik. Írhatnék cikkeket is a magazinba, volna miről. Videót is készíthetnék. Szóval vannak ötleteim, csak erőt kell hozzájuk gyűjtenem.

Ma voltunk Sanyival Békásmegyeren, tiszteletemet tettem a pszichiáteremnél, megmutattam neki a legutóbbi összeomlásom zárójelentéseit, írattam magamnak nyugtatót, és kipróbálunk egy új gyógyszert az alvászavarokra. A nyugtatóimat leadtam Sanyinak, ő fogja adagolni, mert nem bízom magamban. Mert most, ebben a percben hiába mondom azt, hogy "nem leszek öngyilkos", sajnos soha nem tudom, másnap mi vár rám, milyen hangulat, milyen állapotok. Amikor a Thalassát ott kellett hagynom, akkor is mondta egy barátom, hogy adjam oda a gyógyszereimet Sanyinak, és nagy arccal mondtam, hogy "nem, most szeretném kipróbálni, hogy magamnál tartom őket, bízom magamban", erre rá három napra összeestem. Szóval most ez a legbiztosabb.

Karácsonyt végül csak nagyon szűk családi körben (=Sanyival) fogok 'ünnepelni'. Semmi extra. Feldíszítjük a műfenyőnket, összeütünk valami könnyű kaját, és kész. Többre nincs erőm, se kedvem.