Sok minden történt mostanság, volna miről írnom, és holnap majd fogok is, de most másról van szó. Néhány hete levelezem egy kedves lánnyal, Hajnival, aki sajnos pontosan ugyanazon megy keresztül, mint annak idején jómagam. Tizenhét éves, szóval egy tízessel vagyok nála idősebb. Kicsit a fiatalkori énemet látom benne, amellett pedig nagyon szimpatikus lány. Egy házi dolgozat témájaként a Borderline-személyiségzavart választotta. Engem nagyon meggyőzött az írása, és szeretném veletek is megosztani. Már csak azért is, mert nagyon fontosnak tartom, hogy figyeljünk erre a korosztályra (is), hiszen ez az alattomos állapot ilyentájt kezdődik leggyakrabban, és máig hajlamosak összekeverni afféle "tinédzser hisztivel".
Tehát íme, Tóth Hajnalka írása. Aki felvenné a kapcsolatot vele, itt megteheti:
http://ask.fm/tothhajnalka99
"Beadandó
munkámként egy érdekes, ámde keveset hallható témát választottam. A Borderline
személyiségzavarról fogok írni, mely csak a lakosság 2-3%-át érinti, viszont
nagyon kegyetlen tud lenni.
Magát a Borderline szót egy Zilboorg
nevű elmeorvos használta 1931-ben. Felfedezte, hogy egyes személyiségzavarok
átbillennek egy másikba, ami alapján arra is rájött, hogy a skizofrénia és a
neurózis átmenete egy újabb személyiségzavart képez, ez a Borderline. Úgy
vélem, hogy ez azok közé tartozik, amit csak nagyon kevesen ismerünk igazán.
Nem hallunk róla a hírekben, nincs benne a tankönyveinkben, de még csak a neten
se futunk össze ezzel a kifejezéssel.
A Borderline, más néven határeseti
személyiségzavar, igencsak megnehezíti az ember életét. Talán a legjelentősebb
nehézséget az jelenti, hogy aki ezzel a zavarral küzd, annak sűrű, és nagymértékű
hangulatingadozásai vannak. Ezeket nem igazán tudja kontrollálni, és képes
egyik percben még a világ legboldogabb emberének lenni, míg a másik pillanatban
a depresszió fogja el. Mondhatjuk azt is, hogy fejletlen jellemük van, hiszen
egy adott szituációra nem mindig ugyanúgy reagálnak. Felfedezhető bennük egy
kis skizofrénia, mikor úgy érzik, hogy kettő, vagy akár több énjük is van. Ez
nagyon megnehezíti az életüket, főleg akkor, ha a személyiségeik teljesen
szélsőségesek egymással szemben. Sajnos ez a személyiségzavar nem csak azt az
egyént érinti, akiben megtalálható, hanem az összes körülötte lévő személyt is.
A családját, barátait, párját, ismerőseit. Itt nem csak egy ember szenved.
A
Borderline szindróma fontos jellemzője még, hogy ”gazdája” hihetetlen módon érzékeny,
és mindent teljesen másképpen él meg, mint egy átlagos ember. Ezt nagyon nehéz
felfogni, vagy egyáltalán ismertetni valakivel, hogy ez mégis hogyan működhet.
Tegyük fel, hogy a barátodat elhívod egy programra, amire ő nem-et mond. Nem
csüggedsz, hiszen megérted, hogy dolga van, nem ér rá. Egy Borderline emberben
viszont össze fog dőlni a világ. Úgy érzi, hogy a másiknak már nincs szüksége
rá, nem szereti őt, és egyedül marad. Elutasítva érzi magát, jelentéktelennek.
Minden dolgot felnagyítanak, de nyilván nem akarattal. Az érzéseknek nem lehet
parancsolni, s így ezt ők sem tudják végrehajtani. Csak érzik, hogy fájdalmas,
és kegyetlen. Fogalmuk sincs arról, hogy igazából ez ”beteges”, és egyáltalán
nem normális. Ők ezt kapták, nekik nincs más. Ebből az érzékenységből válik ki
az is, hogy nagyon hamar ragaszkodnak, ezáltal sokszor durván féltékenyek is.
Ki akarják sajátítani az embereket, mert félnek, hogy nem marad mellettük senki
sem. Ha valaki végre szóba áll egy Borderline-nal, és elfogadja őt, akkor
mindenképpen arra törekszik a fura állapotban szenvedő egyén, hogy csak ő
legyen a másik életében, és senki más. Nem akarja elveszíteni azt a néhány embert,
aki végre elfogadta. Ebből brutális féltékenységek törhetnek ki, akár oktalanul
is. Pont ez az, ami miatt egy Borderline embernek nincsenek kapcsolatai. A
legtöbb ember elmenekül, ha valaki ki akarja sajátítani. Persze a
személyiségzavaros sokszor nem is érti, hogy miért akarná ”kisajátítani”,
hiszen számára ez a normális. Ilyen az, ha szeret valakit. Számára ez csak
szeretet, csak kedvesség. A társaikat pedig sokszor összezavarják. Az utolsó
találkozó által ítélik meg őket, s nem mindig tudnak a milliónyi jóra gondolni,
amit tettek értük, ha haragban váltak el egymástól. Sokszor csak a rossz ragad
meg bennük, hiszen az az erősebb, és sokszor a több is.
Ezek
az emberek nagyon nehezen kezelik – ha egyáltalán tudják kezelni – az
indulataikat, ezért sűrű a dühkitörésük, amit akár néhány tányér, pohár is
bánhat. Viszont sokszor nem akarnak fájdalmat okozni azoknak, akik miatt rossz
állapotba kerültek, s ezért idegességüket inkább saját bőrükön vezetik le.
Igen, sűrű az önbántalmazás, illetve az öngyilkossági kényszer se hiányzik az
ilyen emberek nagy részéből. Sokan még fenyegetőznek is azzal, hogy
öngyilkosságot hajtanak végre, ha valami nem úgy sikerül, ahogy ők szeretnék.
Persze nem mindig gondolják komolyan, de így próbálják felhívni a figyelmet,
hogy nekik szeretetre van szükségük, hogy ők már nagyon egyedül érzik magukat.
Szánalmas tett, de ők ezt nem mindig tudják felfogni, hiszen csak segítséget
akarnak, megértést.
Sokuknak
jelen lehetnek úgynevezett disszociatív tünetek is. Gondolhatja azt, hogy
üldözik, elkülönül magától, vagy úgy érzi, mintha lebegne. Nem hosszú
történések ezek, de kissé megviselőek, bár talán ez az egészben a legjobb,
hiszen a lebegés egyfajta nyugodtság-érzettel jár, ami kicsit megkönnyíti, az
egyébként nagyon ideges lelkiállapotban lévő lelket.
Sűrűn
éreznek a borderline emberek ürességet, magányosságot. Sokszor az egyedüllét
annyira megkeseríti életüket, hogy teljesen üresnek érzik magukat (sokszor
ebből indulhat a lebegés érzése). Sűrűn szoronganak, általában kiközösítettek,
és magukra hagyatkoznak, hiszen nem találják helyüket a világban, sokszor már
azt sem tudják, hogy kik is ők valójában.
Nagyon
jellemző tényező még, hogy az ilyen emberek általában minden apróságot
felfújnak, és teljesen másképpen élnek meg, mint egy átlagos ember. Jobban kell
vigyázni a lelkükre, sokkal több törődést, figyelmet, szeretetet, biztatást,
dicséretet és megértést igényelnek. A legtöbbjüknek az önbizalma elég hiányos,
ezért a negatív szavak nagyon le tudják rombolni, és rengeteg pozitív szónak
kell elhangoznia róla ahhoz, hogy azok a rosszak egyensúlyba kerülhessenek, és
a fejében megindulhasson valamiféle önbizalom-fejlődés.
Úgy
gondolom, hogy keveset mondtam róla, hiszen ezt hosszú oldalakon keresztül
lehetne fejtegetni. Nagyon összetett, és igencsak bonyolult személyiségzavarról
van szó. Lehet ez gyengébb, vagy erősebb jellegű is, de mindenféle módon
megnehezíti az ezzel kapcsolatba lépők életét. Sajnos még nehezen ismerik fel,
szóval a tinédzser korosztálynál inkább „kinőhető hiszti”ként emlegetik, hiszen
18 éves kor alatt egyébként sem mondhatják valakire azt, hogy ilyen állapotban
van.
Szerintem
nehéz lehet magával a Borderline-nal együtt élni, de egy olyan embernek sem
egyszerű, aki egy ilyen zavarral küzdő emberrel él együtt. Mindegyikőjüknek
nehéz ez, és rengeteg megértésre, és beszélgetésre van szükség ahhoz, hogy
alkalmazkodni tudjanak a másik életéhez, és tudják értékelni a jó dolgokat, még
az ilyen nehéz helyzetben is. Nem olyan ez, ami csak úgy elmúlik egyik napról a
másikra, hiszen általában csak hosszú-hosszú terápiákkal, foglalkozásokkal
lehet ezeken a tüneteken javítani, viszont eltűnni sosem fognak.
Az
ilyen embereket mindenképpen támogatni kell, és megérteni a helyzetüket. Bele
kell élnünk magunkat abba, hogy vajon ők mit érezhetnek, mit gondolhatnak.
Nagyon nehéz, hiszen sok figyelmet, és a büszkeségünk teljes feladását igényli,
viszont szerintem megérheti. Egy Borderline az érzékenységével nem csak
rosszat, de jót is tud okozni, hiszen nagyon tud szeretni, hűséges, ragaszkodó,
és milliónyi jó tulajdonsága akad még. Talán angyaloknak nevezném őket, akik
szárnyaikat valahol elhagyták, és egy kis „hiba” esett a rendszerükbe, hiszen
ők éreznek, a mai világgal ellentétben. Értékelik a jó dolgokat, és sokat
akarnak adni. Sokszor még a világot is jobbá akarják tenni (ami persze
lehetetlen, de a szándék megvan). Összegezve azt mondanám, hogy köztük is
vannak jobbak, rosszabbak, de mégis értékes személyiségek. Nem sokan bírnák ki
azokat a tüneteket, amikkel ők naponta megküzdenek. Akármennyire is akarnak
időnként meghalni, valójában nagyon erős személyiségek, hiszen legtöbbjük képes
ellenállni a halál vágyának, és küzd az életben, kitart.
Sűrűn foglalkozom hasonló témákkal,
hiszen nagyon közel állnak hozzám. A Borderline pedig kifejezetten érdekes, és
összetett dolog. Túl keveset foglalkoznak mostanában az emberek hogylétével, és
a lelki állapotukkal. Szerintem egy egyénnek nem csak a tudása a fontos, hanem
a lelki állapota, illetve a világról alkotott képe is. Sajnos a mai világban
egyre kevesebb az érzelem, és a megértés. Ezen rengeteget kellene
változtatnunk, hogy sokkal kevesebb negatív esemény történjen a világban."