2016. május 16., hétfő

Két év


Május 14-én volt két éve, hogy elkezdtem vezetni ezt a blogot, nagyjából ez idő tájt (kb. két hónap eltéréssel) diagnosztizáltak. Szombaton nem volt időm írni, így hát utólagosan boldog születésnapot kívánok a blogomnak - egyúttal írok kicsit a mostról, illetve megfogalmaznék néhány gondolatot ezzel a két évvel kapcsolatban.

Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak. Kimondva a két év nagyon sok idő. Ha arra gondolok, hogy két éve képtelen vagyok visszamenni dolgozni, két éve segélyen élek, ésatöbbi, azonnal jön a szégyenérzet és a bűntudat. Utálom, ha találkozom valahol régi ismerőssel, és ha jön az udvarias érdeklődés, mivel foglalkozom, kényelmetlenül érzem magam. A másik, hogy két éve "húzom a párom idejét", nehezítő körülményeket biztosítok neki a tünetekkel meg azzal, hogy én nem dolgozom, így a költségeink 95 százalékát ő állja. Persze Sanyi ezt sosem érezteti velem, ad nekem időt és türelmes, támogat.
Nem emlékszem, hogy amikor diagnosztizáltak, és ennek fényében hoztunk döntéseket, mennyi időt mondtam neki várható javulásig, ha mondtam egyáltalán konkrétat. Azt biztosan tudtuk, hogy a javulás és a gyógyulás valószínűleg évek kérdése lesz. Csak azért így kimondani, rádöbbenni, hogy eltelt már két év, elég rémisztő.

De azzal is tisztában vagyok, hogy a szégyen és bűntudat csak visszahúz a gyógyulásban. Amellett ebben a két évben rengeteg változás történt, szóval nem az van, hogy ugyanott tartok, mint anno, dehogy. Bár volt már, hogy valaki nekem szegezett egy félelmemet megfogalmazó kérdést, miszerint mi lesz, ha sosem fogok meggyógyulni, merthogy a két év alatt ő nem látott sok változást. Talán ezeket a változásokat csak azok láthatják, akik napi kapcsolatban vannak velem, de leginkább én magam érezhetem. Például járműveken vagy vásárlás közben már nem, vagy csak nagyon ritkán kap el pánikroham. Múlófélben van belőlem az önbizalomhiány. Már csak elvétve vannak késztetéseim, hogy ártsak magamnak, sőt, három hónapja egyáltalán nem volt ilyen. Februárban történt a nagy összeomlásom, a töréspont, azóta sokkal jobb.
Az az igazság, hogy ezt nem lehet megfogalmazni. Ha nekem szegezik a kérdést, hogy "na, mi változott?", nem tudok érthető, rövid és tömör választ adni. Annyi minden történt, gyakorlatilag újra kellett/kell építenem magam.

Ez történik jelenleg. Csendben és óvatosan lépegetek előre, figyelek a belső dolgokra, szavakat keresek rájuk, kipróbálok ezt-azt - na, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nagykanállal falom az életet, cikázom összevissza, és mindenféle extrém új dologba fejest ugrom... nem, az nagyon nem én vagyok. Arra próbálok rájönni inkább, mi hoz örömet, mivel foglalkozom szívesen, akár hobbi szinten, akár komolyabban, tartósan, nem pedig csak félbe-félbehagyva. Mert most nem ismerem magam annyira e téren.

Az utóbbi időben szerencsére jól vagyok. Dalokat veszek fel, albumon dolgozom. Lezajlott az éves Eurovíziós Dalfesztivál adag, amit öcsivel mindig együtt nézünk. A ruhatáramból is elővettem a kedvenc darabjaimat. Mindig igyekszem foglalkozni valamivel, aztán vagy sikerül, vagy nem.

Sokat barangolok mostanában a múltban, és ez most valamiért jólesik. Régen rengeteget rágódtam a sérelmeimen, de ez már elmúlt. Hogy miért barangolok most mégis? Mert olyan érdekes visszanézni a régi énemre, arra, aki egykor voltam, továbbá leporolni régi kapcsolatokat, előszedni az emlékeiket, nosztalgikusan bólintani, hogy ilyen is volt. És ilyenkor örömmel tapasztalom, hogy már nem érzek fájdalmat, haragot, bánatot a múlttal kapcsolatban. Félreértés ne essék, nem élek a múltban, de ezt az utat most be kell járnom.
Az album, aminek a rögzítésén jelenleg dolgozom, olyan dalokat tartalmaz, amiket az egyik exemhez írtam tíz évvel ezelőtt. Nagyon szerettem őt, és viharosan, csúnyán váltunk el egymástól. Viszont a dalok átolvasása, éneklése, felvétele alatt nem érzek semmit. Mármint úgy semmit, hogy nem térnek vissza a régi érzések, nem szakít már fel sebeket, hanem mint művek érdekelnek.

Tudnék még írni, de most inkább lefekszem, álmos vagyok... Még jelentkezem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése