2016. július 14., csütörtök

Barátnő

A minap néztem egy filmet, amelynek egyik jelenetében a főhősnőt egyetlen barátnője szedi össze mélypontjáról. Nem engedte eltűnni a mélyben, kaját vitt neki, magához ölelte, amikor zokogott, majd segített neki rendbe tenni a lakást. Akkor elsírtam magam.

Vannak barátaim - fiúk és lányok is, de azért fiúk jóval nagyobb számban. Azt hiszem, többször is említettem már, hogy a lányok felé nagyon nehezen nyitok, mert rengeteg rossz tapasztalatot gyűjtöttem ezzel kapcsolatban. Nagyon kevés lánybarátom van, és ők is inkább a maguk életét élik jelenleg, ami teljesen normális és természetes. Ugyanúgy a barátaimnak tartom őket, de sajnos nem ápolunk napi kapcsolatot.
Bár tudatosan sosem hiányoltam, hogy legyen egy viszonylag napi szintű barátnőm, de azért éreztem valami kis rést a lelkemen. Félreértés ne essék, a fiúbarátaimat is nagyon-nagyon szeretem, tűzbe tenném értük a kezem, de nyilván más egy fiúval lelkizni, és más egy lánnyal.

Ma nagyon rossz napom volt egy rémálom miatt. Írtam már, hogy egy-egy lidérc mennyire tönkre tudja tenni a hangulatomat. Most egy kutyus szenvedéséről álmodtam, ami ezerszer rosszabb, mint a gyilkolós-véres rémálmok. Egész nap sírdogáltam és meg voltam borulva érzelmileg.
Egy korábbi bejegyzésemben említettem Eszter barátnőmet, akivel mostanában egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Vele mára volt lebeszélve, hogy felugrik hozzám, úgyhogy a legjobbkor jött. Először lelkiztünk egy sort. Aztán felajánlotta, hogy elkészíti nekem azt a zacskós kaját, ami már egy ideje ott kallódott a szobában, arra várva, hogy megcsináljam, csak mindig halogattam. Bár korábban úgy éreztem, ma használhatatlan leszek, de amikor főzőcskézni kezdett, motivációt kapva nekiálltam mosogatni - szóval egyszer csak ott tettünk-vettünk az apró konyhában, és közben a kedvenc zenekaromat hallgattuk.
Utána döbbenten beszéltünk arról, hogy az ilyesmi eddig mindkettőnk életéből mennyire kimaradt, és milyen vicces, hogy így a harminc felé közelítve ismerjük meg a barátnőzés csínját-bínját. Merthogy ő is inkább a fiúkkal jön ki.
Együtt töltöttük a nap második felét, volt benne sok-sok beszélgetés, hasznos konyhai teendők, közös kajálás, játék. És így, ezeket megtapasztalva jöttem csak rá, mennyire hiányzott ez eddig az életemből.
Nem tudom, mennyire sikerült jól megfogalmaznom a dolgokat, kicsit csapongónak érzem, de remélem, a lényeg átjön belőle.