2016. szeptember 19., hétfő

Barátok közt



Szombaton nagyon feltöltődtem. Ricsi barátunknak ünnepeltük a születésnapját, és mi adtuk hozzá Sanyival a helyszínt. Aminek már alapból örültem, az az volt, hogy beöltözős partit tartottunk. Én régen is szerettem a farsangot meg a jelmezbálokat. Mi voltunk a Rakéta csapat a Pokémonból, heteken át izgatottan rakosgattuk össze a jelmezt, és nagyon vártuk a többiek reakcióját, ami 100 százalékosan pozitív volt.
Tízen gyűltünk össze, István hozott fénytechnikát, Ricsi összeválogatott egy csomó zenét vegyesen, volt sok kaja és pia. Több mindenre rádöbbentem az este folyamán. Például, hogy mennyire hiányoztak már a barátaim. Az elmúlt hetekben begubóztam, plusz nyáron mindenki mindenfelé ment, emellett a melók miatt is nehéz összeegyeztetni egy találkozót. Idejét sem tudom, mikor volt utoljára, hogy ennyien összegyűltünk. Pezsgett az egész csapat, nevettünk, beszélgettünk, mindenki vicces jelmezben feszített. Olyan ember is jött, akiről úgy tudtuk, nem ér rá, és amikor beállított, hatalmas ujjongással fogadtuk. Tényleg mindenki itt volt, aki csak számított!
Aztán egyszer csak elkezdtünk táncolni. Iszonyú régen buliztam ilyen felszabadultan. A szobából hirtelen diszkó lett, felcsendültek a '80-as, '90-es évek örökzöldjei, amiket teli torokból üvöltöttünk, miközben ugráltunk és ráztuk magunkat. Sanyi felöntött a garatra, és mintha 5-10 évet fiatalodott volna. Volt, hogy csak álltam, és megbűvölten néztem, ahogy önfeledten táncol. Nem egy megfáradt, munkától összegyűrt férfi volt, hanem egy bulizó, fiatal srác, aki végre kiengedi a fáradt gőzt.
És én is, ledobtam magamról valamit, ami hosszú heteken át a vállamon ült. Éreztem a többiek jelenlétét, azt, hogy összetartozunk, a zene lüktető erejét, az ismerős dallamokat, a szeretetet és a vidámságot. Úgy buliztam, mint egy normális huszonéves lány. Valahogy annyira egyben volt az egész, sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam. Két olyan ember volt a bulin, akiket annyira nem ismerek, inkább az ünnepelt barátai, de még velük is tök jól éreztem magam, megtaláltam velük a közös hangot, nevettem a vicceiken, örültünk egymásnak.
Azóta is a hatása alatt állok. Nagyon-nagyon köszönöm Ricsinek, amiért megszervezte nekünk ezt az élményt, és mindenki másnak is, aki a jelenlétével hozzájárult. Szeretlek titeket!

2016. szeptember 14., szerda

Begubózva, fáradtan

Nemrég csináltam egy videót a Határeset youtube-csatornájára, ahol az alvászavaromról beszéltem. Azóta talán egy fokkal javult a dolog, de még mindig nem az igazi. Rendszertelenül alszom, fáradt és nyomott vagyok. Van egy csomó ihletem meg ötletem íráshoz, de a fáradtság meg a leszívó dögmeleg miatt nehezen jutok el oda, hogy nekiüljek ezeknek. Nagyon várom már a lehűlést.
Az elmúlt hetekben kicsit befelé fordultam. Szeretném visszakapni a kiegyensúlyozott kedélyállapotomat, de mostanában nem olyan jó.
A házimunkával viszont egyre jobban haladok, és nem szórom el a pénzt nasira meg gyorskajákra - igyekszem sűrűbben főzni, vagy legalábbis előre gondolkodni kajaügyben, hogy ne az utolsó percben kapkodva döntsem el, mit egyek. Sanyival megbeszéltük, hogy jövő hétvégén jól rendbe rakjuk az egész lakást, és utána már könnyebb lesz a szinten tartás.
Most nem tudok többet írni, mert a mai nap is nagyon sokat kivett belőlem, de legközelebb igyekszem hosszabban fogalmazni.