Barátok közt

Szombaton nagyon feltöltődtem. Ricsi barátunknak ünnepeltük a születésnapját, és mi adtuk hozzá Sanyival a helyszínt. Aminek már alapból örültem, az az volt, hogy beöltözős partit tartottunk. Én régen is szerettem a farsangot meg a jelmezbálokat. Mi voltunk a Rakéta csapat a Pokémonból, heteken át izgatottan rakosgattuk össze a jelmezt, és nagyon vártuk a többiek reakcióját, ami 100 százalékosan pozitív volt.
Tízen gyűltünk össze, István hozott fénytechnikát, Ricsi összeválogatott egy csomó zenét vegyesen, volt sok kaja és pia. Több mindenre rádöbbentem az este folyamán. Például, hogy mennyire hiányoztak már a barátaim. Az elmúlt hetekben begubóztam, plusz nyáron mindenki mindenfelé ment, emellett a melók miatt is nehéz összeegyeztetni egy találkozót. Idejét sem tudom, mikor volt utoljára, hogy ennyien összegyűltünk. Pezsgett az egész csapat, nevettünk, beszélgettünk, mindenki vicces jelmezben feszített. Olyan ember is jött, akiről úgy tudtuk, nem ér rá, és amikor beállított, hatalmas ujjongással fogadtuk. Tényleg mindenki itt volt, aki csak számított!
Aztán egyszer csak elkezdtünk táncolni. Iszonyú régen buliztam ilyen felszabadultan. A szobából hirtelen diszkó lett, felcsendültek a '80-as, '90-es évek örökzöldjei, amiket teli torokból üvöltöttünk, miközben ugráltunk és ráztuk magunkat. Sanyi felöntött a garatra, és mintha 5-10 évet fiatalodott volna. Volt, hogy csak álltam, és megbűvölten néztem, ahogy önfeledten táncol. Nem egy megfáradt, munkától összegyűrt férfi volt, hanem egy bulizó, fiatal srác, aki végre kiengedi a fáradt gőzt.
És én is, ledobtam magamról valamit, ami hosszú heteken át a vállamon ült. Éreztem a többiek jelenlétét, azt, hogy összetartozunk, a zene lüktető erejét, az ismerős dallamokat, a szeretetet és a vidámságot. Úgy buliztam, mint egy normális huszonéves lány. Valahogy annyira egyben volt az egész, sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam. Két olyan ember volt a bulin, akiket annyira nem ismerek, inkább az ünnepelt barátai, de még velük is tök jól éreztem magam, megtaláltam velük a közös hangot, nevettem a vicceiken, örültünk egymásnak.
Azóta is a hatása alatt állok. Nagyon-nagyon köszönöm Ricsinek, amiért megszervezte nekünk ezt az élményt, és mindenki másnak is, aki a jelenlétével hozzájárult. Szeretlek titeket!