2016. december 21., szerda

Nyűgösen, de boldogan

A karácsony meg egyebek miatt nagy a hajtás, ráadásul a nyugtatóm is most döntött úgy, hogy elfogy. Máskor nyomon szoktam követni rendesen, mikor kell mennem új gyógyszeradagot íratni, de most annyi minden volt, hivatalos ügyintézéstől kezdve a több hetes betegeskedésen át a karácsonyi készülődésig, hogy elbambultam róla. Emiatt ma picit kibuktam, mert elszakadt a cérna, de meg lesz oldva a dolog. Anyu holnap elmegy íratni, öcsi meg majd elhozza ide a közelünkbe pénteken (mert ugye a dokim másfél órányira van tőlem).

A hajtással és rohangálással járó stresszt elég nehezen viselem, de van, ami ellensúlyozza a dolgot. Idén sokkal közelebb érzem magamhoz a Karácsony szellemét, mint korábban. December 10-én anyuval mentünk vásárba nézelődni, és az nagyon jól sikerült.
Emellett pedig az én drága barátaim tesznek arról, hogy boldog legyek. Idén egy babaházat kértem karácsonyra a játékgyűjteményembe, mert az régi vágyam. Viszont sajnos drága is, ezért mindenkitől ezt az egyet kértem, hogy járuljanak hozzá annyi pénzzel, amennyit rá tudnak szánni. Így hát nem is számítottam más ajándékra, erre az egyre készültem.
Erre egy héten belül már három barátom jött fel hozzám azzal, hogy "bár megegyeztünk a babaházban, és adtam is bele pénzt, de azért hoztam még neked valamit, hogy legyen egy kis meglepetés is", és csupa olyannal leptek meg, amiről tudják, hogy örülök nekik. Kaptam egy kislány Barbie babát, egy pokémonos bögrét, egy vicces kulcstartó figurát, Milka csokit... azt sem tudtam, hova legyek, nagyon meghatódtam.
Nekem ez azért is csodálatos érzés, mert egészen felnőtt koromig nem voltak barátaim. És most vannak ezek a drága emberek, akik gondolnak rám, akik nem elégednek meg annyival, hogy odavágnak párezer forintot, hanem még privátban meglepnek ezzel-azzal, és itt nem az ajándék maga az elsődleges, hanem hogy így gondolnak rám, hogy örömet szeretnének nekem szerezni. Ez engem hihetetlenül boldoggá tesz.
A zavart fejemmel nem mindig tudom kellőképpen értékelni, hogy ezek az emberek évek óta mellettem állnak, és támogatnak. Természetesen nagyon szeretem őket, és minden nap hálát adok értük, de ha rosszabb állapotomban vagyok, hetekre el tudok tűnni, begubózva a szobámban, vagy ha csúnyább tüneteim előjönnek, néha rajtuk csattan. De ők kitartottak mellettem, és ilyenkor, amikor a maguk természetességével megajándékoznak, rádöbbenek, hogy igen, vannak, akik szeretnek, LEHET engem szeretni, akármilyen nehéz eset vagyok időnként.
Csodálatos, leírhatatlan érzés, és itt is nagyon-nagyon köszönöm nekik, hogy vannak <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése