2017. június 10., szombat

Nyissátok már ki a szemeteket!

Hány fiatal életnek kell felnőtt korára tönkremennie, csak mert azt mondják rá, "hisztizik"? Hány kétségbeesett tinédzser segélykiáltására kell még legyinteni, mondván, "majd kinövik"? Mikor fogják fel az emberek, hogy a mentális betegségek, személyiségzavarok VANNAK, ugyanúgy, mint a rák, a szívbetegség, az influenza? Mikor nyitják ki a szülők a szemüket, hogy a gyerekük bajban van, és mikor lesznek képesek komolyan venni a baját, akkor is, ha ők maguk nem értik? Nem érdekli őket, hogy a szobájába zárkózva sír? Szerintük az rendben van? Mert majd elmúlik? NEM. Ha elmúlik, ha nem, tessék leülni beszélni vele, és ha ők nem tudnak okosat mondani, ha a baj nem múlik, szakembert keresni! És ha a szakember szar, keresni másikat, amíg nem orvosolja valaki a problémát!
És a szakemberek mikor lesznek végre JÓ szakemberek? Ha odakerül hozzá egy összetört tinédzser, neki az a dolga, hogy rájöjjön, mi a baj. Valóban, nem minden tinédzserkorban előjövő probléma rögtön mentális baj, de akkor is fáj nekik valami, és nekik tudniuk kellene segíteni ezen. Néhány beszélgetés, és máris beljebb vannak. Lehet, hogy egy tinédzsernek ennyi elég is, és jobban lesz. Vagy lehet, hogy komolyabb pszichés baj van vele, mert igen, ebben a korban már jelentkeznek a tünetek. Segítsenek nekik! És NE azzal, hogy ledegradálják a problémáját, hanem vegyék komolyan, empatikusan, és SEGÍTSENEK.
Mert ma olyan világot élünk, ahol egy tinédzser csak azt kapja válaszul a képébe, hogy "ugyan már, ez semmiség", meg "ha már most ilyen érzékeny vagy, mi lesz veled később, amikor IGAZI problémáid lesznek?", meg "ugyanolyan hisztis picsa vagy, mint a többi korodbeli". A tinédzser pedig jobb híján magába fojtja a dolgokat, szólni már nem is mer egy idő után, és ez később ki tudja, milyen irányokba formálja a lelkét.
Ha Borderline személyiségzavara van, sebaj, majd kinövi negyvenvalahányéves korára, hacsak öngyilkos nem lesz menet közben. Ha depresszió, sebaj, majd elburjánzik felnőtt korára. Ha pedig tinédzserkori érzékenység, sebaj, majd megtanulja, hogy nem bízhat senkiben, és magára van utalva. És véletlenül se kérjen segítséget, mert akkor csak "sajnáltatja magát".
Kapjanak már az emberek a fejükhöz!